Használhatja az I-t az akadémiai írásban? Egy stíluskalauz válasza

Használhatja az I-t egy APA dolgozatban? Igen, közvetlenül és minden megszorítás nélkül, ugyanazon stíluskalauz szerint, amelyről a legtöbb hallgató azt feltételezi, hogy tiltja. Aki azt hallotta egy elsőéves írásórán, hogy az akadémiai prózának teljesen el kell rejtenie a szerzőt, az olyan szabályt ismétel, amely a Publication Manual hetedik kiadásában sehol sem szerepel. Az APA Style ezt a hiedelmet közvetlenül, nem is egyszer, tárgyalta, és a saját útmutatása név szerint mítosznak nevezi.

Az a helyzet, amikor egy témavezető piros tollal minden egyes "I" betűt bekarikáz, és a margóra azt írja, hogy "no first person", elég gyakori élmény ahhoz, hogy alig szoruljon leírásra. A javítás rendszerint egy középiskolai angolórára vagy egy bevezető fogalmazáskurzusra vezethető vissza, nem pedig valamely szakterületi stíluskalauzra. A hallgatók évekig továbbviszik ezt a szokást azután is, hogy az óra, amely ezt tanította, már régen feledésbe merült, és saját mondataik körül óvatosan kerülgetnek egy szót, amelyet valójában soha nem tiltottak be.

Használhatja az I-t egy APA dolgozatban? Mit mond valójában a stíluskalauz

Az APA Style szerkesztői csapata ezt közvetlenül tárgyalta a stílusblogján, a "The No First-Person Myth" című bejegyzésben. A nyitó mondata egyértelmű: "APA Style has no such rule against using first-person pronouns and actually encourages their use to avoid ambiguity in attribution." Ez a mondat a kalauz kifejezett álláspontja, amelyet maguknak az útmutatónak az írói tettek közzé, nem pedig egy lábjegyzetbe rejtett kelletlen engedmény.

A stíluskalauz pontosan meghatározza, melyik névmást mikor kell használni. Ha valaki egyedül ír, a helyes névmás az "I": "If you are writing a paper by yourself, use the pronoun 'I' to refer to yourself." Ha társszerzőkkel ír, akkor "we" lesz belőle, amely a szerzők csoportját nevezi meg, nem pedig egy általános olvasóközönséget.

Az APA által aktívan elutasított gyakorlat ennek az ellenkezője, vagyis az, amikor valaki harmadik személyben utal önmagára, például úgy, hogy "a kutató" vagy "a szerző", hogy formálisabbnak hangozzék. A saját útmutatása ezt világosan kimondja: "Do not use the third person to refer to yourself." Az indoklás inkább gyakorlati, mint stiláris: egy olyan mondat, mint "the researcher coded the transcripts", az olvasót találgatásra készteti, hogy az a kutató a dolgozatot író személy-e, vagy valaki más, akit éppen leírnak.

Miért tanították oly sok hallgatónak az ellenkezőjét

Az az ösztön, hogy betiltsák az "I" használatát, nem a semmiből jelent meg. A korai fogalmazástanítás gyakran az első személyt az alátámasztatlan vélemény rövid útjának tekinti: a hallgató azt írja, hogy "I think the character is sad" ahelyett, hogy a szövegből építene érvet, és a rögzülő javítás az lesz, hogy "never use I", nem pedig a pontosabb "support your claims." Az általános szabályt könnyebb tanítani és könnyebb érvényesíteni, mint az alatta húzódó tényleges készséget.

A tudományos írás ehhez egy második réteget adott. A régebbi laborjegyzőkönyvi konvenciók az olyan szerkezeteket részesítették előnyben, mint a "the sample was collected" az "I collected the sample" helyett, részben azért, hogy a hangsúly az eljáráson maradjon, ne pedig azon a személyen, aki végrehajtja. Ez a konvenció bizonyos diszciplínákban és bizonyos folyóiratokban valós, de soha nem volt kifejezetten a névmásokról szóló szabály, és soha nem vonatkozott az APA Style egészére. Valahol egy fogalmazásóraterem és egy módszertani rész között egy szűk, diszciplínspecifikus szokás megszilárdult abban a hiedelemben, hogy sehol semmilyen tudományos írás nem engedi meg az "I" szót.

Amikor az első személy még mindig rosszul hangzik

Az "I" használatának engedélye nem utasítás arra, hogy minden mondatban használjuk. Egy olyan bekezdés, amely minden sort "I found", "I then argue", "I believe" fordulatokkal kezd, ahelyett, hogy magáról az írásról szólna, az írás folyamatáról szóló folyamatos kommentárrá válik, és olyan helyet foglal el, amelyet egyébként magára az érvelésre lehetne használni. A névmást csak akkor használjuk, amikor valóban szükséges, és hagyjuk, hogy a környező mondatok önmagukban támasszák alá az érvet.

Ugyanez az óvatosság vonatkozik a "we" szóra is. Az APA saját útmutatása figyelmeztet az szerkesztői "we" használatára, amikor az emberekről általában beszélünk, nem pedig egy tanulmány megnevezett szerzőiről. A "We already know how stressful exams can be" azt feltételezi, hogy az olvasó egyetért valamivel, amiről soha nem kérték, hogy nyilatkozzon. A tényleges csoport megnevezése, például students, clinicians vagy prior researchers, pontosan tartja a mondatot, ahelyett hogy olyan közös tapasztalatot tételezne fel, amely talán nem is létezik.

A minta szinte minden olyan helyzetre érvényes, amelyet egy tanulmány felvethet:

Situation	What APA recommends
Describing a single-authored study	Use "I": "I coded the transcripts inductively."
Describing work done with coauthors	Use "we" for you and your named coauthors together
Referring to people in general	Name the group directly, such as "clinicians" or "undergraduates," instead of "we"
Avoiding an ambiguous actor	"I interviewed the participants," not "the researcher interviewed the participants"

Minden sor ugyanarra az alapelvre mutat: nevezze meg világosan, ki végezte a cselekvést, abban a névmásban, amely valóban pontos. Ez szűkebb, hasznosabb szabály, mint egyetlen ábécébetű teljes tiltása.

Hogyan viszonyulnak ehhez más stíluskalauzok és tudományterületek

Az APA ebben nem kivétel. Az MLA stílus, amelyet a bölcsészettudományok nagy részében használnak, általában elfogadja az első személyt, és gyakran előnyben is részesíti azokat a nehézkes kerülőutakat, amelyeket az írók találnak ki, hogy elkerüljék, különösen az érvelő esszékben, ahol az író saját álláspontja a lényeg. A Chicago Manual of Style hasonló álláspontot képvisel: nem tiltja az "I" használatát, és a döntést az író mérlegelésére, a kiadvány házi stílusára és a szöveg műfajára bízza.

A fegyelem fontosabb, mint bármely egyetlen stíluskalauz. Egy Chicago stílusban írt politológiai dolgozat és egy ACS stílusban írt kémiai dolgozat az első személy használatában ellentétes végpontokra juthat, és egyik sem követi egy hivatkozási formátum névmásokra vonatkozó szabályát. Ez a szakterület házi konvenciója, nem a hivatkozási rendszeré. Egy kémiai folyóirat, amely az "the reaction was monitored" megfogalmazást részesíti előnyben az "I monitored the reaction" helyett, azt a normát érvényesíti, hogy az adott tudományterület miként mutatja be az eljárást, és az, hogy az APA máshol megengedi az első személyt, nem írja felül egy adott folyóirat szerzőknek szóló saját utasításait.

Hogyan használjuk az első személyt anélkül, hogy közvetlennek hangzana

Az "I" közvetlennek hatásától való megóvás legegyszerűbb módja, ha pontos tudományos igével párosítjuk. Az "I found", "I argue", "I coded" és "I compared" mind egy konkrét cselekvést neveznek meg, amelyet az olvasó értékelhet. Az "I feel" és az "I think this is interesting" egyik sem teszi ezt meg, és éppen ezek azok a mondatok, amelyek miatt egy első személyű bekezdés naplóbejegyzésnek, nem pedig dolgozatnak hangzik.

Egy stílus- vagy hangnemellenőrzés gyakran gyorsabban észleli a különbséget, mint egy lassú újraolvasás. A TextPulse ingyenes formalitásellenőrzője pontosan ezt a regiszterbeli eltérést méri, és arra a konkrét mondatra mutat rá, amelyik egy bekezdést eltérít a megfelelő hangnemtől, ahelyett hogy önmagában a névmást jelezné.

Amikor egy adott folyóirat, tanszék vagy témavezető valóban megköveteli a harmadik személyt, függetlenül attól, amit az APA megenged, egy teljes vázlat kézi átírása lassú, és könnyen következetlen lesz. Egy első személyről harmadik személyre átalakító egyszerre változtatja meg a névmást és a környező igeegyeztetést, így az "I found" az egész kéziratban "the author found" lesz, nem csupán azokban a bekezdésekben, amelyeket az író emlékezetből javított ki.

A névmásválasztás egyetlen, apró eleme egy sokkal nagyobb regiszterkérdésnek, amely egy teljes kéziraton végighúzódik, nem pedig egyetlen, elszigetelt mondaton. TextPulse útmutatója az AI humanizer használatához tudományos írásban ezt a tágabb kérdést szakaszról szakaszra tárgyalja, az absztrakt tömör állításaitól a diszkusszió valóban specifikus hang iránti igényéig.

APA ugyanolyan szigorúan szabályozza a hivatkozásokat, mint a prózát, és a hivatkozások érintetlenül hagyása egy átírási folyamat során külön oldalt kapott. Ugyanez igaz a bibliográfia olyan hivatkozásainak ellenőrzésére, amelyeket egy modell kitalált.

Ha egy detektor később egy másik bekezdést gépi írásúnak jelöl meg, az egészen külön jelzés, amely inkább a mondatrendre és a szóválasztásra utal, mint arra, hogy az író melyik névmást választotta. TextPulse AI humanizer ezt a külön problémát kezeli, amikor felmerül. Egy helyesen használt "I" soha nem az volt, ami eleve megemelte az értékelést, és érdemes észben tartani, hogy melyik eszköz melyik problémát oldja meg valójában.