Használhatom az „én” alakot az akadémiai írásban? Stíluskalauz-válasz

Használhatja az I-t egy APA dolgozatban? Igen, közvetlenül és minden megszorítás nélkül, ugyanazon stíluskalauz szerint, amelyről a legtöbb hallgató azt feltételezi, hogy tiltja. Aki elsőéves írásórán azt hallotta, hogy az akadémiai prózának teljesen el kell rejtenie a szerzőt, az egy olyan szabályt ismétel, amely a Publication Manual hetedik kiadásában sehol sem szerepel. APA Style ezt a hiedelmet már többször is közvetlenül tárgyalta, és a saját útmutatása név szerint mítosznak nevezi.

Az, hogy egy témavezető minden "I" betűt piros tollal bekarikáz, a margóra pedig azt írja, hogy "no first person", elég gyakori élmény ahhoz, hogy alig szoruljon leírásra. A javítás rendszerint egy középiskolai angolórára vagy egy bevezető fogalmazáskurzusra vezethető vissza, nem pedig valamely szakterületi stíluskalauzra. A hallgatók éveken át magukkal viszik ezt a szokást azután is, hogy az az óra, amely megtanította nekik, már régen feledésbe merült, és saját mondataik körül óvatosan kerülgetnek egy olyan szót, amelyet valójában soha nem tiltottak be.

Használhatja az I-t egy APA dolgozatban? Mit mond valójában a stíluskalauz

Az APA Style szerkesztői csapata ezt közvetlenül tárgyalta a stílusblogján, a "The No First-Person Myth" című bejegyzésben. A nyitó mondat egyértelmű: "APA Style has no such rule against using first-person pronouns and actually encourages their use to avoid ambiguity in attribution." Ez a stíluskalauz kifejezett álláspontja, amelyet maguknak az útmutatónak a szerzői tettek közzé, nem pedig egy lábjegyzetbe rejtett, kelletlen engedmény.

A stíluskalauz pontosan meghatározza, melyik névmást mikor kell használni. Egyedüli írás esetén a helyes névmás az "I": "If you are writing a paper by yourself, use the pronoun 'I' to refer to yourself." Társszerzőkkel írva ez "we" lesz, amely a szerzők csoportját nevezi meg, nem pedig egy általános olvasóközönséget.

Az APA aktívan azt tanácsolja, hogy kerüljük az ellenkező szokást, vagyis azt, hogy harmadik személyben utaljunk magunkra, például úgy, hogy "the researcher" vagy "the author", hogy formálisabbnak hangozzunk. A saját útmutatása ezt világosan kimondja: "Do not use the third person to refer to yourself." Az indoklás inkább gyakorlati, mint stiláris: egy olyan mondat, mint hogy "the researcher coded the transcripts", arra készteti az olvasót, hogy találgasson, vajon az a kutató az írás szerzője-e, vagy valaki más, akit éppen leírnak.

Miért tanították oly sok hallgatónak az ellenkezőjét

Az az ösztön, hogy tiltsuk az "I" használatát, nem a semmiből jelent meg. A korai fogalmazástanítás gyakran az első személyt az alátámasztatlan vélemény rövidítésének tekinti: a hallgató azt írja, hogy "I think the character is sad" ahelyett, hogy a szövegből építene érvelést, és a rögzülő javítás az, hogy "never use I", nem pedig a pontosabb "support your claims." Az általános szabályt könnyebb tanítani és könnyebb érvényesíteni, mint az alatta húzódó tényleges készséget.

A tudományos írás ehhez egy második réteget adott. A régebbi laborjegyzőkönyvi konvenciók az olyan szerkezeteket részesítették előnyben, mint hogy "the sample was collected" a "I collected the sample" helyett, részben azért, hogy a hangsúly az eljáráson maradjon, ne azon, aki végrehajtja. Ez a konvenció bizonyos diszciplínákban és bizonyos folyóiratokban valós, de soha nem volt kifejezetten az névmásokra vonatkozó szabály, és soha nem vonatkozott az APA Style egészére. Valahol egy fogalmazásóraterem és egy módszertani rész között egy szűk, diszciplínspecifikus szokás megkeményedett abba a hiedelembe, hogy sehol semmilyen tudományos írás nem engedi meg az "I" szót.

Amikor az első személy még mindig rosszul hangzik

Az "I" használatának engedélye nem utasítás arra, hogy minden mondatban használjuk. Egy bekezdés, amely minden sorát úgy kezdi, hogy "I found", "I then argue", "I believe", a kutatási folyamat folyamatos kommentárjává válik, nem pedig magává az írássá, és olyan helyet foglal el, amelyet egyébként az írásra lehetne használni. A névmást csak akkor használjuk, amikor valóban szükséges, és hagyjuk, hogy a környező mondatok önmagukban támasszák alá az érvelést.

Ugyanez az óvatosság vonatkozik a "we" használatára is. Az APA saját útmutatása figyelmeztet az szerkesztői "we" használatára, amelyet arra használnak, hogy általában az emberek nevében beszéljenek, nem pedig egy tanulmány megnevezett szerzői nevében. A "We already know how stressful exams can be" azt feltételezi, hogy az olvasó egyetért valamivel, amiről soha nem kérték ki a véleményét. A tényleges csoport megnevezése, például a hallgatók, a klinikusok vagy a korábbi kutatók, pontosan tartja a mondatot, ahelyett hogy olyan közös tapasztalatot tételezne fel, amely talán nem is létezik.

A minta szinte minden olyan helyzetben érvényes, amelyet egy tanulmány felvethet:

Situation	What APA recommends
Describing a single-authored study	Use "I": "I coded the transcripts inductively."
Describing work done with coauthors	Use "we" for you and your named coauthors together
Referring to people in general	Name the group directly, such as "clinicians" or "undergraduates," instead of "we"
Avoiding an ambiguous actor	"I interviewed the participants," not "the researcher interviewed the participants"

Minden sor ugyanarra az alapelvre mutat: nevezze meg világosan, ki végezte a cselekvést, abban a névmásban, amely valóban pontos. Ez szűkebb, hasznosabb norma, mint egy átfogó tilalom az ábécé egyetlen betűjére.

Hogyan viszonyulnak ehhez más stíluskalauzok és tudományterületek

Az APA ebben nem kivétel. Az MLA stílus, amelyet a bölcsészettudományok nagy részében használnak, általában elfogadja az első személyt, és gyakran előnyben is részesíti azokat a körülményes megoldásokkal szemben, amelyeket az írók találnak ki, hogy elkerüljék, különösen az érvelő esszékben, ahol az író saját álláspontja a lényeg. A Chicago Manual of Style hasonló álláspontot képvisel: nem tiltja az "I" használatát, és a döntést az író mérlegelésére, a kiadvány házi stílusára és a szöveg műfajára bízza.

A fegyelem fontosabb, mint bármely egyetlen stíluskalauz. Egy Chicago stílusban írt politológiai dolgozat és egy ACS stílusban írt kémiai dolgozat az első személy használatában ellentétes álláspontokra juthat, és egyik sem követi a névmásokra vonatkozó idézési formátum szabályát. Ez a szakterület házi konvenciója, nem az idézési rendszeré. Egy kémiai folyóirat, amely a "the reaction was monitored" formulát részesíti előnyben az "I monitored the reaction" helyett, azt a normát érvényesíti, hogy az adott tudományterület miként mutatja be az eljárást, és az, hogy az APA máshol megengedi az első személyt, nem írja felül egy adott folyóirat szerzőknek szóló saját utasításait.

Hogyan használjuk az első személyt anélkül, hogy kötetlennek hangzana

Az "I" kötetlennek hatásától a legegyszerűbben úgy lehet megszabadulni, ha pontos tudományos igével párosítjuk. Az "I found", "I argue", "I coded" és "I compared" mind egy konkrét cselekvést nevez meg, amelyet az olvasó értékelni tud. Az "I feel" és az "I think this is interesting" egyik sem teszi ezt meg, és éppen ezek azok a mondatok, amelyek miatt egy első személyű bekezdés naplóbejegyzésnek, nem pedig dolgozatnak hangzik.

Egy stílus- vagy hangnemellenőrzés gyakran gyorsabban észleli ezt az eltérést, mint egy lassú újraolvasás. A TextPulse ingyenes formáliságellenőrzője pontosan ezt a regiszterbeli eltérést méri, és arra a konkrét mondatra mutat rá, amelyik egy bekezdést eltérít a megfelelő hangnemtől, ahelyett hogy önmagában a névmást jelezné.

Ha egy adott folyóirat, tanszék vagy témavezető valóban harmadik személyt követel meg, függetlenül attól, amit az APA megenged, akkor egy teljes kézirat kézi átírása lassú, és könnyen következetlen lesz. Egy első személyről harmadik személyre átalakító egyszerre változtatja meg a névmást és a környező igeegyeztetést, így az "I found" az egész kéziratban "the author found" lesz, nem csupán azokban a bekezdésekben, amelyeket az író emlékezetből javított ki.

A névmásválasztás egy nagyobb regiszterkérdésnek csupán egy kis része, amely egy teljes kéziraton végighúzódik, nem pedig egyetlen, elszigetelt mondaton. TextPulse útmutatója az AI humanizer használatához tudományos írásban ezt a tágabb kérdést szakaszról szakaszra tárgyalja, az absztrakt tömör állításaitól a diszkusszió valóban specifikus hang iránti igényéig.

Az APA éppoly szigorúan szabályozza a hivatkozásokat, mint a prózát, és a hivatkozások érintetlenül tartásának egy átírási folyamat során is külön oldala van. Ugyanez igaz a bibliográfia olyan hivatkozások szempontjából való ellenőrzésére, amelyeket egy modell kitalált is.

Ha egy detektor később egy másik bekezdést gépi írásúnak jelöl meg, az teljesen külön jelzés, amely a mondatritmusra és a szóválasztásra utal, nem arra, hogy az író melyik névmást választotta. TextPulse AI humanizer ezt a külön problémát kezeli, amikor felmerül. Egy helyesen használt "I" soha nem az volt, ami eleve kiváltotta az alacsonyabb pontszámot, és érdemes emlékezni arra, hogy melyik eszköz melyik problémát oldja meg valójában.