APA hivatkozáslista szabályai, amelyeket a legtöbben rosszul alkalmaznak

Egy hivatkozáslista helyesen ábécérendbe állítható, teljes lehet, és mégis pontot veszíthet az apró részleteken, egy rosszul nagybetűsített cím, egy DOI, amely még mindig viseli azt az előtagot, amelyet APA évekkel ezelőtt elhagyott, egy behúzás, amely valójában soha nem történt meg. Ezek egyike sem változtatja meg, mi a forrás. Pontosan ezt ellenőrzi először az értékelő, és az apa reference list rules többsége valójában erre vezethető vissza, pontos, mechanikus döntésekre, nem nagyokra.

APA mindháromban pontos, mert van egy hivatkozáslista, amelyet mechanikusan, bejegyzésről bejegyzésre kell ellenőrizni, nem pedig élvezetből olvasni, mint a dolgozat többi részét. A Publication Manual, 2020 óta a 7th editionben, ezek többségét egy-egy pontos mondatban rögzíti. Mégis, szinte minden szerző elhibáz néhányat közülük, többnyire ugyanazokat a néhányat.

Az alábbiakban hat olyan apa reference list rules következik, amelyeket a lektor a leggyakrabban jelez, mindegyiknél egymás mellett a majdnem helyesnek tűnő változat és az a változat, amelyet APA ténylegesen közöl.

E hat szabály többségének ugyanaz az alapvető oka. A hivatkozás egy régebbi sablonból, egy soha nem frissített generátorból, vagy a 6th edition emlékéből épült fel, amely átkerült egy olyan munkába, amelynek a 7th editiont kellene követnie. A hat szabály egyike sem nehéz, ha egyszer megnevezzük. Mind a hat könnyen ismétlődik megszokásból, bejegyzésről bejegyzésre, amíg egy értékelő vagy egy lektor észre nem veszi.

Az APA hivatkozáslista szabályai, amelyeket a legtöbb vázlat elront, röviden

Ez a hat szabály lefedi annak nagy részét, ami megkülönbözteti azt a hivatkozáslistát, amely mellett az értékelő elsiklik, attól, amelyik margójegyzetet kap.

Szabály	Hibás	Helyes
Cikk vagy fejezet címe	The Impact Of Climate Change On Coastal Cities	The impact of climate change on coastal cities
Folyóirat vagy periodika neve	journal of applied psychology	Journal of Applied Psychology
DOI formátum	doi:10.1037/xyz123, or Retrieved from doi.org/10.1037/xyz123	doi.org/10.1037/xyz123, a biztonságos https előtaggal
Bejegyzés második és további sorai	Flush left, same as the first line	0,5 hüvelykkel behúzva, függő behúzással
Két szerző, zárójelben	(Chen and Patel, 2023)	(Chen & Patel, 2023)
Két szerző, mondaton belül	Results from (Chen & Patel, 2023) showed	Chen and Patel (2023) showed

Mindegyikhez külön magyarázat tartozik alább, ugyanabban a sorrendben, azzal a konkrét szabállyal, amelyet az APA megad, és a hibának azzal a változatával, amelyet a lektorok leggyakrabban látnak.

Mondategységes írásmód a címben, címformátum a folyóiratnévben

Az APA saját stílusoldalai pontosan meghatározzák a két nagybetűsítési rendszert: címformátumban a fő szavak nagybetűsek, a legtöbb kisebb szó pedig kisbetűs marad, míg mondategységes írásmódban a legtöbb fő és kisebb szó kisbetűs marad, kivéve a tulajdonneveket. A cikk vagy fejezet címe mondategységes írásmódot kap. Az azt hordozó folyóirat vagy periodika neve címformátumot kap, dőlt marad, és ugyanazon bejegyzésen belül eltérő szabályt követ.

Ez a kettősség az, ami gyakran megzavarja az írókat. A természetes ösztön az, hogy egyetlen nagybetűsítési stílust válasszanak, és azt alkalmazzák a teljes bejegyzésre, mivel egy cím és egy folyóiratnév egymás mellett szerepel az oldalon. Az APA szándékosan nem így működik: egy Climate anxiety in young adults című cikkre vonatkozó hivatkozás, amely a Journal of Environmental Psychology folyóiratban jelent meg, a cikk címét az egyik módon, a folyóirat nevét pedig egy másik módon nagybetűsíti ugyanabban a sorban. Ugyanez a kettősség érvényes egy szerkesztett könyvben szereplő fejezetre is: a fejezet címe mondatkezdő nagybetűsítést kap, a könyv címe pedig címkezdő nagybetűsítést, pontosan úgy, mint egy folyóiratban megjelenő cikk esetében.

Egy APA hivatkozásgenerátor, amely a 7th edition köré épül mindkét szabályt automatikusan alkalmazza bármely beillesztett címre és folyóiratnévre, és ez különösen fontos egy hosszú irodalomjegyzékben, ahol a két nagybetűsítési rendszer közötti kézi váltás, bejegyzésről bejegyzésre, pontosan az a pont, ahol az egységesség könnyen megbomlik.

Az APA 7 által ténylegesen megkívánt DOI-formátum

A DOI állandó azonosító, nem pedig közönséges link, egy egyedi, előtagból és utótagból álló karaktersor, amely akkor is érvényes marad, ha a kiadó weboldala teljesen átszerveződik. Az APA 7-nek egyetlen pontos formája van a hivatkozásban való megadására: a biztonságos doi.org cím, az elején a https, közvetlenül utána az azonosító, előtte semmi, utána semmi.

A régebbi beidegződések közül mindkettő hibás az új szabály szerint. Az első az, hogy nem írjuk be a teljes hivatkozást, hanem csak ezt helyettesítjük be: doi:10.1037/xyz123. Ez egy korábbi változat része volt. A második az, hogy a DOI elé közvetlenül beírjuk a Retrieved from kifejezést, ez egy még korábbi változat része volt. Maga az APA világosan kimondja, hogy a DOI után sincs pont, mert a záró pont megzavarhatja a hivatkozás tényleges működését. Az APA nem saját stílusszabályokat alkot, hanem a stílusszabályait egy külső szabványhoz kapcsolja. Ebben az esetben azt mondja, hogy a DOI linkként való írásához az International DOI Foundation jelenlegi ajánlását kell használni. Ez a doi.org forma a jelenlegi kézikönyv szerint. Ez azt is jelenti, hogy a pontos formátum ismét változhat, ha a Foundation saját ajánlása változik, függetlenül bármely jövőbeli APA kiadástól.

Mikor tartozik oda a 'Retrieved From', és mikor nem

A legtöbb hivatkozásnál egyáltalán nincs szükség visszakeresési kifejezésre. Egy DOI vagy egy stabil URL az elem végén áll, előtte semmi nincs, és ez az egyetlen leggyakoribb maradvány egy régebbi APA kiadásból, amely még mindig megjelenik a jelenlegi irodalomjegyzékekben.

A kivétel az olyan tartalom, amely idővel változik, és nincs archiválva, például egy élő statisztikai oldal, egy online szócikk vagy egy közösségimédia-profil. Itt egyenesen a lényegre térve, amikor egy oldal tartalma úgy van kialakítva, hogy idővel változzon, de nincs archiválva, a hivatkozás tartalmaz egy visszakeresési dátumot. Nincs szükség visszakeresési dátumra vagy a Retrieved from kifejezésre egy szokásos folyóiratcikk, jelentés vagy könyv esetében, ha az állandó címen érhető el. Ha egy szokásos folyóiratcikkhez visszakeresési dátumot adunk, az úgy hat, mint egy apró, konkrét jelzés arra, hogy a hivatkozást a szabály egy korábbi, kevésbé rögzített változata alapján készítette el.

A függő behúzás, és hogy a szövegszerkesztők miért hagyják figyelmen kívül

Az APA hivatkozásjegyzék minden egyes bejegyzése függő behúzást használ: az első sor a bal margóhoz simul, és az ugyanazon bejegyzésben utána következő minden sor fél hüvelykkel behúzott. Ez a teljes hivatkozásjegyzékre vonatkozó formázási szabály, nem pedig a szerzőre bízott stiláris lehetőség. A behúzásnak valós funkciója van: lehetővé teszi, hogy az olvasó szeme pontosan észrevegye, hol ér véget az egyik bejegyzés, és hol kezdődik a következő, miközben lefelé halad az oldalon, mivel az új bejegyzést nyitó szerzői vezetéknév az egyetlen szöveg, amely valóban a bal margón áll.

A legtöbb szövegszerkesztő alapértelmezésben az ellenkező mintát használja, egy normál bekezdést, amelyben az első sor behúzott, a többi pedig a bal margóhoz simul, ami egy hivatkozásjegyzék esetében éppen fordítva van. A megoldás egyszeri bekezdésformázási beállítás, nem pedig az, hogy szóközt vagy tabulátort nyomunk egy tördelődő sor elején, ez ugyanis olyan szokás, amely azonnal elcsúszik, amint a bejegyzésben egyetlen szó megváltozik.

És jel vagy és: Hol melyik használatos

Ez a szabály teljes egészében attól függ, hogy a hivatkozás hol jelenik meg, nem attól, hány szerzőt nevez meg. Zárójelek között két szerzőt és jellel kapcsolunk össze: (Chen & Patel, 2023). Mondaton belül, amikor a hivatkozás a folyó szövegbe van beépítve, nem pedig zárójelek közé téve, ugyanezt a két szerzőt az és szó kapcsolja össze: Chen and Patel (2023) found. A kettő felcserélése az egyik leggyorsabb jele annak, hogy a hivatkozásjegyzéket a jelenlegi szabály ellenőrzése nélkül állították össze. Ugyanez az és jel az utolsó név előtt minta zárójelek között is érvényes, valahányszor minden szerző nevét teljes alakban kell feltüntetni, nem csak két szerző esetében.

E hat szabály egyike sem követeli meg egy teljes kézikönyv bemagolását, és egyik sem változtatja meg azt, hogy mi is az alapul szolgáló forrás valójában. Amit megkövetelnek, az az, hogy minden egyes bejegyzést a jelenlegi szabályhoz kell ellenőrizni, nem pedig ahhoz a változathoz, amelyet egy sablon, egy régi tanulmány vagy egy keresési találat éppen mutat, mivel mindhárom pontosan az a hely, ahol egy elavult formátum még évekig kering, miután APA már felváltotta azt. Egy valós kiadói rekordra épülő idézetgenerátor ugyanúgy alkalmazza a mondatkezdő nagybetűs írásmódot, a DOI formátumot és a függő behúzást a századik bejegyzésnél is, mint az elsőnél, és ez rendszerint az a pont, ahol egy kézzel összeállított irodalomjegyzék elkezd eltérni.

Ezek közül a szabályok közül kettőre jóval gyakrabban kérdeznek rá, mint a többire. A mondatkezdő nagybetűs írásmód és a címkezdő nagybetűs írásmód közötti különbség az egyik, a mikor kell az et al használni APA 7-ben pedig a másik.

Egyetlen hivatkozás helyes megadása szűk, mechanikus probléma. Az a tágabb kérdés, hogy egy kurzus vagy folyóirat valójában a hét fő hivatkozási stílus közül melyiket kéri, és TextPulse útmutatója a hivatkozási stílusokhoz az a hely, ahol ez a döntés megszületik, még mielőtt egyetlen bejegyzés formázásra kerülne.