APA hivatkozásjegyzék szabályai, amelyeket a legtöbben rosszul alkalmaznak

Egy hivatkozáslista helyesen ábécérendbe rendezett, teljes, és mégis elveszíthet pontokat az apró részleteken: egy rosszul nagybetűsített cím, egy DOI, amely még mindig egy olyan előtagot visel, amelyet az APA évekkel ezelőtt elhagyott, egy behúzás, amely valójában soha nem történt meg. Ezek egyike sem változtatja meg, hogy mi a forrás. Pontosan ezt ellenőrzi először az értékelő, és az apa reference list rules többsége valójában erre vezethető vissza: pontos, mechanikus döntésekre, nem pedig nagyokra.

Az APA mindháromban pontos, mert van egy hivatkozáslista, amelyet mechanikusan, bejegyzésről bejegyzésre kell ellenőrizni, nem pedig élvezetből olvasni, mint a dolgozat többi részét. A Publication Manual, 2020 óta a 7th editionben, a legtöbbet egy-egy pontos mondatban rögzíti. Mégis, szinte minden szerző elront közülük néhányat, többnyire ugyanazt a néhányat.

Az alábbiakban az apa reference list rules közül hat következik, amelyeket a lektorok a leggyakrabban jeleznek, mindegyiknél egymás mellett a majdnem helyesnek tűnő változat és az a változat, amelyet az APA ténylegesen közöl.

E hat szabály többségének ugyanaz az alapvető oka. A hivatkozás egy régebbi sablonból, egy olyan generátorból származik, amelyet senki sem frissített, vagy a 6th edition emléke alapján készült, miközben a munkának a 7th editiont kellene követnie. A hat szabály közül egyik sem nehéz, ha már meg van nevezve. Mind a hat könnyen ismétlődik megszokásból, bejegyzésről bejegyzésre, amíg egy értékelő vagy egy lektor észre nem veszi.

Az APA hivatkozáslista szabályai, amelyeket a legtöbb vázlat elront, egy pillantásra

E hat szabály lefedi mindazt, ami megkülönböztet egy olyan hivatkozáslistát, amelyen az értékelő csak átfut, attól, amelyhez megjegyzés kerül a margóra.

Szabály	Hibás	Helyes
Cikk vagy fejezet címe	The Impact Of Climate Change On Coastal Cities	The impact of climate change on coastal cities
Folyóirat vagy periodika neve	journal of applied psychology	Journal of Applied Psychology
DOI formátum	doi:10.1037/xyz123, or Retrieved from doi.org/10.1037/xyz123	doi.org/10.1037/xyz123, a biztonságos https előtaggal
Bejegyzés második és további sorai	Balra zárt, ugyanúgy, mint az első sor	0,5 hüvelykkel behúzva, függő behúzás
Két szerző, zárójelben	(Chen and Patel, 2023)	(Chen & Patel, 2023)
Két szerző, mondaton belül	Results from (Chen & Patel, 2023) showed	Chen and Patel (2023) showed

Mindegyikhez saját magyarázat tartozik alább, ugyanabban a sorrendben, azzal a konkrét szabállyal, amelyet az APA megad, és azzal a változattal, amelyet a lektorok a leggyakrabban látnak.

Mondategyeztetés a címnél, címformátum a folyóiratnál

Az APA saját stílusoldalai pontosan meghatározzák a két nagybetűsítési rendszert: címformátumban a fő szavak nagybetűsek, a legtöbb kisebb szó pedig kisbetűs marad, míg mondategyeztetésben a legtöbb fő és kisebb szó kisbetűs marad, kivéve a tulajdonneveket. A cikk vagy fejezet címe mondategyeztetést kap. Az azt hordozó folyóirat vagy periodika neve címformátumot kap, dőlt marad, és ugyanazon bejegyzésen belül eltérő szabályt követ.

Ez a megosztás az, ami gyakran megzavarja az írókat. A természetes ösztön az, hogy egyetlen nagybetűsítési stílust válasszanak, és azt alkalmazzák a teljes bejegyzésre, mivel a cím és a folyóirat neve egymás mellett áll az oldalon. Az APA szándékosan nem így működik: egy Climate anxiety in young adults című cikkre vonatkozó hivatkozás, amely a Journal of Environmental Psychology folyóiratban jelent meg, a cikk címét az egyik módon, a folyóirat nevét pedig egy másik módon nagybetűsíti ugyanabban a sorban. Ugyanez a megosztás érvényes egy szerkesztett könyvben szereplő fejezetre is: a fejezet címe mondatkezdő nagybetűsítést kap, a benne szereplő könyvcím pedig címkezdő nagybetűsítést, pontosan úgy, mint egy folyóiratban megjelenő cikk esetében.

Egy APA citation generator, amely a 7th edition köré épül automatikusan alkalmazza mindkét szabályt bármely beillesztett címre és folyóiratnévre, és ez különösen fontos egy hosszú irodalomjegyzékben, ahol a két nagybetűsítési rendszer közötti kézi váltás, tételről tételre, pontosan az a pont, ahol a következetesség megbicsaklik.

Az a DOI formátum, amelyet az APA 7 valójában megkövetel

A DOI állandó azonosító, nem pedig közönséges hivatkozás, egy egyedi, prefix és suffix formájú karakterlánc, amely akkor is érvényes marad, ha a kiadó webhelye teljesen átszerveződik. Az APA 7 számára a hivatkozásban való leírásának egyetlen pontos formátuma van, a biztonságos doi.org cím, elöl a https, közvetlenül utána az azonosító, előtte semmi, utána semmi.

Mindkét régebbi szokás helytelen az új szabály szerint. Az első az, hogy nem írjuk be a teljes hivatkozást, és nem cseréljük le pusztán erre: doi:10.1037/xyz123. Ez egy korábbi változat része volt. A második az, hogy közvetlenül a DOI elé beírjuk a Retrieved from kifejezést, ez egy még korábbi változat része volt. Maga az APA egyértelműen kimondja, hogy a DOI után sincs pont, mert a záró pont megzavarhatja a hivatkozás tényleges működését. Az APA nem saját stílusszabályokat alkot, hanem a stílusszabályait egy külső szabványhoz köti. Ebben az esetben azt mondja, hogy a DOI linkként való írásához az International DOI Foundation jelenlegi ajánlását kell követni. Ez a doi.org forma a jelenlegi kézikönyv szerint. Ez azt is jelenti, hogy a pontos formátum ismét változhat, ha a Foundation saját ajánlása változik, függetlenül bármely jövőbeli APA kiadástól.

Mikor tartozik oda a 'Retrieved From', és mikor nem

A legtöbb hivatkozáshoz egyáltalán nincs szükség visszakeresési kifejezésre. Egy DOI vagy egy stabil URL a bejegyzés végén áll, előtte semmi nincs, és ez a régebbi APA kiadásból megmaradt elem a jelenlegi hivatkozáslistákban még mindig a leggyakoribb maradvány.

A kivétel az olyan tartalom, amely idővel változik, és nincs archiválva, például egy élő statisztikai oldal, egy online szótári szócikk, egy közösségimédia-profil. Itt a lényeg a következő: amikor egy oldal tartalmát úgy tervezték, hogy idővel változzon, de nincs archiválva, a hivatkozás tartalmaz egy visszakeresési dátumot. Nincs szükség visszakeresési dátumra vagy a Retrieved from kifejezésre egy szokásos folyóiratcikk, jelentés vagy könyv esetében, ha stabil címen érhető el. Ha egy szokásos folyóiratcikkhez visszakeresési dátumot adunk, az úgy hat, mint egy apró, konkrét jelzés arra, hogy a hivatkozást a szabály egy korábbi, kevésbé végleges változata alapján készítette el.

A függő behúzás, és hogy a szövegszerkesztők miért mulasztják el

Az APA hivatkozásjegyzék minden egyes bejegyzése függő behúzást használ: az első sor a bal margóhoz simul, és az adott bejegyzés minden további sora fél hüvelykkel beljebb kezdődik. Ez a teljes hivatkozásjegyzékre vonatkozó formázási szabály, nem pedig a szerzőre bízott stiláris lehetőség. A behúzásnak valós funkciója van: segít az olvasó szemének pontosan érzékelni, hol ér véget az egyik bejegyzés, és hol kezdődik a következő, miközben végigpásztázza az oldalt, mivel az új bejegyzést nyitó szerző családneve az egyetlen szöveg, amely valóban a bal margón helyezkedik el.

A legtöbb szövegszerkesztő alapértelmezésben az ellenkező mintát használja, vagyis normál bekezdést, amelyben az első sor behúzott, a többi pedig a bal margóhoz simul, ami egy hivatkozásjegyzék esetében éppen fordítva helyes. A megoldás egyszeri bekezdésformázási beállítás, nem pedig szóköz vagy tabulátor lenyomása egy tördelődő sor elején, mert ez a szokás azonnal elcsúszik, amint a bejegyzésben egyetlen szó megváltozik.

Az ampersand vagy az 'And': Hová tartozik mindegyik

Ez a szabály teljes egészében attól függ, hogy hol jelenik meg az idézet, nem attól, hány szerzőt nevez meg. Zárójelben két szerzőt ampersand köt össze: (Chen & Patel, 2023). Mondaton belül, ahol az idézet a folyamatos prózába van beépítve, nem pedig zárójelben elkülönítve szerepel, ugyanezt a két szerzőt az and szó köti össze: Chen and Patel (2023) found. A kettő felcserélése az egyik leggyorsabb jele annak, hogy a hivatkozásjegyzéket az aktuális szabály ellenőrzése nélkül állították össze. Ugyanez az ampersand az utolsó név előtti minta zárójelben akkor is érvényes, amikor minden szerző nevét teljes formában kell feltüntetni, nemcsak két szerző esetében.

E hat szabály egyike sem követeli meg egy teljes kézikönyv bemagolását, és egyikük sem változtatja meg azt, hogy mi is valójában az alapul szolgáló forrás. Amit megkövetelnek, az az, hogy minden egyes bejegyzést az aktuális szabályhoz kell ellenőrizni, nem pedig ahhoz a változathoz, amelyet egy sablon, egy régi tanulmány vagy egy keresési eredmény éppen mutat, mivel mindhárom pontosan az a hely, ahol egy elavult formátum évekkel azután is tovább kering, hogy APA felváltotta azt. Egy valós kiadói rekordból készült hivatkozásgenerátor ugyanúgy alkalmazza a mondatkezdő nagybetűs írásmódot, a DOI formátumot és a függő behúzást a századik bejegyzésnél is, mint az elsőnél, és ez rendszerint az a pont, ahol egy kézzel összeállított irodalomjegyzék elkezd eltérni.

Ezek közül a szabályok közül kettőről sokkal gyakrabban kérdeznek, mint a többiről. A mondatkezdő nagybetűs írásmód és a címkezdő nagybetűs írásmód összehasonlítása az egyik, a mikor kell az et al-t használni APA 7-ben pedig a másik.

Egyetlen hivatkozás helyes elkészítése szűk, mechanikus probléma. Annak felismerése, hogy egy kurzus vagy folyóirat valójában a hét fő hivatkozási stílus közül melyiket kívánja, már tágabb kérdés, és TextPulse útmutatója a hivatkozási stílusokhoz az a hely, ahol ez a döntés megszületik, mielőtt egyetlen bejegyzés is formázásra kerülne.