Vesszősplices: hogyan ismerjük fel és javítsuk őket

A beavatkozási csoport megkapta a teljes protokollt. A kontrollcsoport azonos hosszúságú placeboülést kapott. Egy módszertani szakasz így szól: a beavatkozási csoport megkapta a teljes protokollt, a kontrollcsoport azonos hosszúságú placeboülést kapott. Két teljes állítás, amelyeket semmi más nem köt össze, csak egy vessző. Egy témavezető az első átolvasáskor bekarikázza. A vessző olyan viszonyt hordoz az állítások között, amelyet egy vessző önmagában soha nem volt elég erős ahhoz, hogy egyedül hordozzon. A vesszőösszevonás javításának megtanulása azzal kezdődik, hogy pontosan látjuk, miért nem elég ez az egyetlen jel.

A vesszőösszevonás két önálló mellékmondat, amelyek mindegyike nyelvtanilag elég teljes ahhoz, hogy önállóan is megálljon, és amelyeket csak egy vessző választ el egymástól, semmi más. Ebben az írásban megmagyarázzuk, hogy ez a vessző mit nem tud önmagában, azt a négy javítási módot, amelyek visszaadják a viszony nyelvtani szerkezetét, azt, hogy miért a however és a therefore okozza különösen a legtöbb összevonást az akadémiai prózában, valamint azt az egyfajta összevonást, amely inkább tudatos választás, mint hiba, mégis nem való egy disszertációba.

Mi is valójában a vesszőösszevonás

Egy önálló mellékmondatnak van alanya és finit igéje, és önálló mondatként is megállhat: a minta kicsi volt ilyen; ugyanígy az is, hogy a hatásméret még mindig szignifikáns volt. A vesszőösszevonás két ilyen szerkezetet köt össze egy puszta vesszővel, és semmi mással: nincs koordináló kötőszó, nincs alárendelő kötőszó, nincs pontosvessző. Az angol a sima vesszőt olyan elemek összekapcsolására tartja fenn, amelyek nyelvtanilag nem egyenrangúak: felsorolás elemei, bevezető kifejezés, egy mondat közepébe ékelt nem lényeges közbevetés.

Két önálló mellékmondat egyenrangú, mindegyik képes önállóan megállni, és egy olyan jel, amelyet egyenlőtlen elemekhez terveztek, nem rendelkezik olyan nyelvtani mechanizmussal, amellyel két egyenrangú elemet egyetlen mondattá kapcsolhatna. A vesszőösszevonás más hiba, mint a mondattöredék nélküli összefűzés, amely ugyanazt a két mellékmondatot minden írásjel nélkül kapcsolja össze. Az összevonás legalább jelöli a határt, csak éppen egy olyan jellel jelöli, amely túl gyenge ahhoz, hogy összekapcsoljon, és ez az egyik oka annak, hogy a hiba olyan gyakran átcsúszik egy gyors olvasáson.

Ez a TextPulse az akadémiai írás mechanikájáról szóló bővebb útmutatójának része, amely azt tárgyalja, hogy a vesszővel összekapcsolt mondatok hol illeszkednek a többi nyelvtani és központozási szokás közé, amelyeket egy bíráló már azelőtt észrevesz, hogy egyáltalán az érveléshez érne.

Hogyan javítsunk egy vesszővel összekapcsolt mondatot: négy javítás

Négy javítás helyes mondattá alakít egy vesszővel összekapcsolt mondatot, és ezek nem felcserélhetők, mert mindegyik mást állít arról, hogyan viszonyul egymáshoz a két állítás. Ha valaki véletlenszerűen választ egyet, a nyelvtan ugyan helyreáll, de olyan információ vész el, amelyre egy gondos olvasónak joga lett volna.

Vesszővel összekapcsolt mondat	Javított	Alkalmazott javítás
The sample was small, the effect size was still significant.	The sample was small. The effect size was still significant.	Pont: két külön állítás, nincs megadott kapcsolat
The sample was small, the effect size was still significant.	The sample was small; the effect size was still significant.	Pontosvessző: az állításokat azonos súlyúnak tartja, kapcsolatot sejtet, de nem nevezi meg
The sample was small, the effect size was still significant.	The sample was small, but the effect size was still significant.	Vessző és kötőszó: a kapcsolatot ellentétként nevezi meg
The sample was small, the effect size was still significant.	Although the sample was small, the effect size was still significant.	Alárendelés: az egyik tagmondatot a másik alá rendeli

A választás nem mechanikus. A pont két olyan állításhoz illik, amelyeket egyáltalán nem kell összefüggőként olvasni. A pontosvessző azonos súlyban tartja őket, miközben jelzi, hogy ugyanahhoz a gondolati egységhez tartoznak. Az alárendelő kötőszó nyíltan megnevezi a kapcsolatot, egyetlen rövid szóval: ellentétet a but, hozzáadást az and, következményt a so fejez ki. Az alárendelés ennél tovább megy, és az egyik állítást a másik alá rendeli, ami csak akkor a helyes megoldás, ha a kettő közül az egyik valóban háttér, a másik pedig a lényeg.

Miért okoz a However és a Therefore a legtöbb akadémiai vesszővel összekapcsolt mondatot

Azonban, ezért, így, továbbá és mindazonáltal azok a szavak, amelyek a tudományos írásban előforduló legtöbb vesszővel összekapcsolt mondatrész mögött állnak, és ennek oka inkább szerkezeti, mint hanyagságból fakadó. A hagyományos nyelvtan kötőhatározóknak nevezi őket, ami félrevezető elnevezés: mindenekelőtt határozószók, és bármilyen kötő funkciót is sugall a megnevezés, azt valójában nem végzik el.

Egy olyan alárendelő kötőszó, mint a de, rögzített helyen áll két tagmondat határán. Nem lehet a második tagmondat közepébe helyezni, vagy annak végére áthelyezni, és ott még mindig értelmes maradni. Azonban a saját tagmondatán belül bárhová áthelyezhető anélkül, hogy a mondat jelentése megváltozna, és ez az a diagnosztikus bizonyíték, hogy határozószóként módosítja azt a tagmondatot, nem pedig olyan szó, amely szerkezetileg összeköti azt az előzővel.

Hol áll az összekötő elem	De esetén, mint kötőszó	Azonban esetén, mint határozószó
A második tagmondat elején	A minta kicsi volt, de a hatás fennmaradt.	A minta kicsi volt. Azonban a hatás fennmaradt.
A második tagmondat közepén	Szabványos használatban nem lehetséges	A minta kicsi volt. A hatás azonban fennmaradt.
A második tagmondat végén	Szabványos használatban nem lehetséges	A minta kicsi volt. A hatás fennmaradt, azonban.

Nem teszi: a mondatnak továbbra is két önálló tagmondata van, amelyeket szerkezetileg semmi sem kapcsol össze, egy vessző áll ott, ahol pontosvesszőnek vagy pontnak kellene állnia, és az azonban a saját tagmondatán belül végzi a szokásos határozószói munkát, a saját vesszői által elkülönítve. Ennek oka az, hogy az azonban mozgatható, ami azt jelenti, hogy nem fűzi össze a két tagmondatot egyetlen nyelvtani mondattá úgy, ahogyan a de teszi. Az a szerző, aki mindkét szóban ugyanazt a logikai viszonyt hallja, joggal várja el, hogy ugyanaz a vessző ugyanazt a feladatot lássa el.

A szándékos vesszővel összekapcsolt mondatrész, és miért vall kudarcot egy szakdolgozatban

Nem minden vesszővel összekapcsolt mondat hiba. Az írók évszázadok óta tudatosan használják ezt a szerkezetet, hogy gyors tempójú, lihegő hatást keltsenek: Julius Caesar mondata angolul rendszerint így hangzik, I came, I saw, I conquered, három önálló tagmondat, amelyeket vesszők kapcsolnak össze kifejezetten azért, hogy gyors ütemet közvetítsenek. Ugyanez a hatás elérhető egy híradás bevezetőjében is: a szavazás elfogadásra került, a terem elcsendesedett, senki sem mozdult.

Ez a hatás azon múlik, hogy a kapcsolatot szándékosan visszatartjuk, így az olvasó a lendületből következtet rá, nem pedig a nyelvtanból. Az akadémiai írás ezzel ellentétes konvenció szerint működik. Egy eredményeket tárgyaló részt olvasó bírálónak nem az a feladata, hogy a ritmusból következtesse ki két állítás logikai kapcsolatát, hanem az, hogy ellenőrizze, megáll-e az a kapcsolat, amelyet az író ténylegesen állít, ehhez pedig az írónak ki kell mondania azt. Az a stilisztikai összekapcsolás, amely egy híradás bevezetőjében magabiztosnak hat, egy vita részben kontrollálatlan mondatnak hat, mert a műfaj megfordítja, ki felel a kapcsolat megnevezéséért.

Hogyan lehet észrevenni egy összekapcsolást, mielőtt egy bíráló észrevenné

Egy próba a legtöbb összekapcsolást felfedi anélkül, hogy meg kellene nevezni a nyelvtani jelenséget: próbálja meg felcserélni a vessző két oldalán álló két részt. A pretest showed no difference between groups, the posttest showed a large one tisztán átalakul erre: the posttest showed a large one, the pretest showed no difference between groups, és mindkét sorrend továbbra is két teljes állításként olvasható. Csak két valóban önálló tagmondat fordítható fel ilyen tisztán. Egy felsorolást, közbevetést vagy valóban alárendelt tagmondatot bevezető vessző nem marad meg ugyanígy felcserélve.

TextPulse ingyenes vesszőellenőrzője ezt az ellenőrzést automatikusan lefuttatja egy teljes vázlaton, ami gyorsabb, mint minden vesszőt kézzel megfordítani egy hosszú eredményrészben, bár a fenti próba ettől függetlenül is érdemes arra, hogy megőrizze, mert megmutatja, mit keres valójában az ellenőrző, ahelyett hogy fekete dobozként hagyná.

A TextPulse ingyenes eszközeinek gyűjteményének fennmaradó része azokat a mechanikai kérdéseket fedi le, amelyeket ez az írás nem kísérel meg: pontosvesszők, felsorolás előtti vesszők, alany és ige egyeztetése, helyesírási következetesség, vagyis az a fajta ellenőrzés, amelyet érdemes lefuttatni, miután a vesszőillesztés már nem az egyetlen hiba egy vázlatban.

A pontosvessző ugyanennek a hibának a másik javítása, és a vessző helyett mikor kell használni külön van kifejtve. Az, hogy az APA kéri-e az Oxford vesszőt, szűkebb kérdés, amelynek saját oldala van.

A vesszőillesztés ritkán bizonyítja, hogy az író nem ismeri a nyelvtant. Általában az író pontosan tudta, hogyan függ össze a két állítás, és feltételezte, hogy az olvasó is tudni fogja. A javítás azt jelenti, hogy szándékosan eldöntjük, a négy kapcsolat közül melyik az igaz, és ahhoz igazítjuk az írásjelezést, nem pedig ahhoz a javításhoz, amelyet éppen a legrövidebb begépelni.